A Mighty Morphin Power Rangers hatalmas kedvencem volt a kilencvenes években; a mai napig az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem, amit azóta sem tudott az idő felülírni.

Az eredetén sosem gondolkodtam; tökéletesen meg voltam róla győződve, hogy egy igen sikeres amerikai kreálmányról van szó és fel sem merült bennem, hogy lehet ez másképp. Azt sem tartottam meglepőnek, hogy mint a legtöbb sikeres dolognak általában, ennek is megvan az ázsiai verziója - gondoltam én.
Ezek után ugyanis kisebb fajta sokként ért, mikor mélyebben a témába ásva magam, körülbelül húsz másodperc leforgása alatt kiderült, hogy a japán verzió volt jóval előbb és a későbbi, amerikanizált Power Rangers szériák némi változtatással ugyan, de teljes átvételei egy-egy japán sorozatnak.
Mi volt hát az, amitől a kilencvenes évek óvodásai fejvesztve karatéztak láthatatlan zordjaik társaságában, és a sorozat ihlette, billenthető fejű akciófigurákkal valamint a nagyon menő Megazorddal rohangáltak a játszószőnyegen, rég kihalt állatok nevét skandálva? Ez a Super Sentai.

A Super Sentai egyike Japán legrégebben futó műsorainak - a franchise első sorozata az 1975-ös Himitsu Sentai Gorenger volt; az évtizedeken átívelő folytatásokkal pedig mára a Felkelő Nap Országának egyik legprominensebb akcióműsorává nőtte ki magát.  Úgy tűnik, hogy a különböző mecha-tematikák végtelen számú permutációi lehetségesek, ráadásul zavarbaejtő gyorsasággal - az idén februárban kezdődő széria ugyanis már a negyvenedik sorban, és elődeihez hasonlóan majdhogynem azonnal váltotta a korábbi véget ért történetet a vasárnap reggeli, gyerekeknek szóló műsorsávban.  

Sentaiból Super Sentai

Az igazat megvallva, a Super Sentai nem volt mindig Super – az első két sorozat csupán Sentaiként futott, és csak 1994-ben kerültek be visszamenőleg a kánonba, miután a Toei úgy döntött, hogy az első két szériát is a franchise részének tekinti.

A Sentai „szuperesedését” a Toei és a Marvel megállapodása hozta el. A szerződést három évre kötötték, melynek keretein belül a két cég bármilyen módon felhasználhatta a másik tulajdonát, kedve és elképzelései szerint. A Toei nem habozott sokáig és megcsinálta a Supaidaman-t, azaz a Spider-Man tokusatsu verzióját (ami az egyik legnépszerűbb műfaj Japánban; tulajdonképpen élőszereplős műsor, különleges effektekkel – nézz meg egy Super Sentai részt és rögtön érteni fogod, miről beszélek)

Bár a Supaidaman csupán egy évet és mindössze 41 epizódot élt meg, egy momentuma mégis alapjaiban rengette meg a Sentait, ma már elidegeníthetetlennek minősülő változást előidézve a későbbi történetek vázában: Leopardon.

via

A Toei ugyanis a japán verzióban Supaidaman mellé kreált egy hatalmas robotot is, aki leánykori nevén egyébként egy Marveller nevű, rendeltetésszerűen ritkán, leginkább robotmódban használt űrhajó – na, ő Leopardon, akinek megjelenése óta minden Sentai kötelező kelléke lett a gigantikus mecha, hogy a küzdelmet még epikusabbá téve együtt vehessék fel a harcot a szintén orbitális méretekkel megáldott szörnyek ellen.

Az új formula első sorozata 1979-ben debütált, a nagyon diszkóalbum című Battle Fever J szériával, amiben még a Marvel is segédkezett a korábbi szerződés égisze alatt; a sorozatban ugyanis szerepelt egy Amerika kapitány „inspirálta”, Miss America is, Battle France, Battle Japan, Battle Cossack és Battle Kenya mellett, hogy gigantikus robotjuk, Battle Fever Robo társaságában tegyenek rendet az emberiséget veszélyeztető huncut hordák közt.  

via 

Innentől kezdve Super a Sentai. (Jegyzet magamnak: Néha, mikor ilyen mondatokat írok, eltűnődöm, hogy vajon Geszti Péter önhibáján kívül létrehozott horcruxa vagyok-e esetleg.)

A Super Sentai receptje

Most, hogy megbeszéltük, mi is az a Super Sentai, valószínűleg ellenállhatatlan vágyat érzel a műfaj meghonosítására kis hazánkban és hozzám hasonlóan már a népléleknek oly kedves Berényi Miklóst vizionálod, ahogy a Rózsa Bisztró mélyéről előpattan talpig ancúgban, hogy egy fejkendős Magdi anyus robotban tegyen rendet a Mátyás király téren.

Mielőtt belevágnál a nagyszabású projektbe, hogy a hörgő nemzettest igényeit kielégíthesd és felrakd az országot a Tokusatsu térképre, itt van egy kis összefoglaló, ami magában foglalja a Super Sentaiok legáltalánosabb jellemzőit.

1. Kell egy csapat

Általában öten vannak vagy ötre egészülnek ki – nem ritka, hogy egyes szériákban jön még egy plusz hatodik is. Az egész sorozat egy tematikára épül, ami befolyásolja a csapat megjelenését, robotjait és fegyvereit is - a legnépszerűbb az állatos téma.

2. Mindenkinek kell egy szín

A Piros a csapat legerősebb tagja és egyben vezére.  A Kék és a Zöld hol nagyon mókásak, hol pedig szuper komolyak – általában a Kék a komoly srác (esetleg lány) és a Zöld a bolondos; a Fekete a kemény arc, sokszor a magányos farkas fajtából – ez ugyanúgy igaz a Sárgára is, abban az esetben, ha fiúról beszélünk; amennyiben az illető hölgy, akkor a karakter egy fiúsabb lány; a Rózsaszín vagy a Fehér pedig értelemszerűen a feminin csapattag. A plusz hatodik csatlakozónak extrább szín dukál, általában Ezüsttel vagy Arannyal azonosítják őket; jellemzően ők is a magányos, morci farkasfiúk táborát erősítik, erejük pedig vetekszik a Piros vezérével.

3. Látványos transzformáció

Általában kiabálásokkal tarkított akrobatikus mozdulatok, gyakran az átváltozáshoz szükséges tárgy égbe bökésével, tarka villámok vagy egyéb effektek kíséretében. Az átalakulás végén jellemzően a rámás csizma-fél háztartási bolt-latex hacuka kombóban feszítő hőseink még nyomnak pár tornamozdulatot; nem ritkák a harci pózba merevedett csoport mögött robbanó epikus színes púzások sem.

4. A harc és a robotok

Minden héten van egy adott legyőzendő szörny; erre a megoldásra fut ki az összes epizód. Az ütközet a földön kezdődik, még normál méretben – aztán a gonosz természetesen bekeményít és nem marad más hátra, eljön az óriás robotok harca.

(Érdekesség, hogy csak a 11. széria óta van mindenkinek önálló robotja, ami képes egy még nagyobb egésszé összeállni, ha úgy hozza a szükség; a korábbiakban egy nagy mecha állt a csapat rendelkezésére, amit közösen irányítottak.)

5. Mindig a jó győz

Mert nincs olyan, hogy nem.