A hetvenes évekkel kezdetét vette a Bronzkor, a képregények talán legsötétebb korszaka.  Míg a korábbi sztorikban a világ megmentői ellenséges nemzetekkel vagy épp emberfeletti képességekkel bíró ellenfelekkel harcoltak, a korszak köpenyesei egy társadalmi problémákkal teli világban találják magukat, ahol a történetek fő konfliktusait olyan elemek adják, mint például a drogok, a civil jogok; a rasszizmus, a szegénység vagy épp a környezetszennyezés - a mélyebb érzelmi vetületű egzisztenciális dilemmákról nem is beszélve.

Ahogy a történetek egyre komolyabbak lettek, a képregények is mind véresebbé és erőszakosabbá váltak - ugyanakkor meg is ágyaztak a jelenlegi Modern kor kifinomultabb történetmesélésének, írók és rajzolók új generációit bátorítva a minél fantasztikusabb képregények megalkotására.

Bár egy sötét korszakról beszélünk, szerencsére az Arany- és Ezüstkor hőspalettájához hasonlóan azért itt is akad egy-két érdekes figura, akiknek történetét látva pillanatok alatt rájövünk, hogy miért is nem lettek olyan sikeresek, mint több társuk.      

Félresikerült hőstrilógia záróepizód - a poszt végén gigaszavazással!

AAU Shuperstar
(1977)

A hetvenes évek közepén a Hostess Brands több ismert DC, Marvel és Archie Comics karaktert felhasználva népszerűsítette az édességeit egyoldalas minitörténetekben a képregények lapjain.
Bár AAU Shuperstar alkotói ismeretlenek, valószínűleg úgy gondolták, hogy ha a Twinkiesnek van létjogosultsága a szuperhősök világában, akkor nekik aztán pláne lesz - így megalkották a sportcipő tematikájára építő hősünket, akinek legfőbb jellemzője, hogy alliteráló szójátékokkal kommunikál (a super szót pedig következetesen shuperként használja), miközben nemes egyszerűséggel pofán rugdossa a szintén lábbelikhez köthető nevű ellenfeleit - így például Dirty Sneakert, vagy az ősellenségnek kikiáltott Missile-Toe-t, akinek csizmája óvatlan pillanatokban egy Toe Main Poison névre keresztelt vegyületet ereget.

Az internetes barangolásaimból kiderült, hogy az amerikai képregényolvasók jelentős hányada emlékszik Shuperstarunkra - érthetetlen okokból azonban senki nem akart olyan lenni, mint ő.

 A kép innen, ahol további két történetet is elolvashatsz

Captain Ultra 
(Fantastic Four vol 1. #177, 1976. december)

Nem összekeverendő a tokusatsu Captain Ultrával - hősünk Griffin Gogol a láncdohányos vízvezeték-szerelő, aki egy nap különleges fizetséget kap szolgálataiért: mivel aktuális ügyfele nem tudja kifizetni a javítás költségeit, az idős úr ingyenes hipnózist ajánl szakemberünknek, amely segítségével leszoktatja a dohányzásról. Gogol bele is egyezik az alkuba - ám azt nem tudja, hogy alkalmi hipnotizőre igazából egy embernek álcázott földönkívüli, aki amellett, hogy valóban leszoktatja káros szenvedélyéről, önhatalmúlag aktiválja hősünkben az addig elzártan létező Ultra-Potential névre hallgató szuperképességét is.

Bár az eredettörténet ezen része nekem valamiért kicsit egy potencianövelő túlmisztifikált reklámjára is hajazhatna, emberünk hamar felfedezi, mit is takar ez a valóságban: repülés, szupererő, sebezhetetlenség; szilárd anyagokon szemrebbenés nélkül történő átgyaloglás, illetve a falon való átlátás képessége. Ezért megéri leszokni a cigiről - inkább ez, mint a dohányzástól impotenssé vált, és ezért érthetetlen módon magzatpózban kuporgó jóember a levágott lábujj és a tüdőműtét szomszédságában.

Újkeletű hősünk nem teljesen biztos abban, mihez kezdjen adottságaival, de mindenképp használni szeretné őket - ezért a színek iránti határtalan lelkesedésének hevében alkot magának egy érdekes(ebb) összeállítású hacukát (láttam már sokkal rosszabbat, de a karakter többször reflektál ruhája színválasztására - valószínűleg ezért szerepel megnevezései közt a Captain Color Blind is, amit egyik ellenfele fröcsög oda neki, miután nagyon kihozta a sodrából) és felvételizik a Frightful Four nevű formációba, hogy majd együtt jól ellássák a baját a Fantasztikus Négyesnek. A gond csak az, hogy a meghallgatás során kiderül, hogy a földönkívüli hipnotizőr elmenyitogató tevékenységének köszönhetően emberünk egyetlen és legnagyobb gyengesége a tűztől való, bénító félelem lesz, melynek következtében azonnal elájul - ami valljuk be, nem épp a legideálisabb egy olyan csapat ellen, aminek oszlopos tagja egy fáklyaként lángolni képes csávó. 

via

Miután a Frightful Four hr-esei ígéretük ellenére válaszra sem méltatják, hősünk a jó oldalra állva besegít a Defendersben, de ott sincs maradása; Gogol végül felhagy a vízvezetékek szerelésével és inkább humoristának áll. 

Captain Ultra valószínűleg a legismertebb a korábbi posztokban szereplő hősök bármelyike közül - a már említett megjelenéseken túl felbukkan az egyik Vasember szériában, valamint a Fantasztikus Négyes és az Ultimate Spiderman rajzfilmsorozatokban is egy-egy rész erejéig.  

Morlock 2001 
(Morlock 2001 #1, 1975. február)

2001 - A távoli, disztópikus jövő, ahol az elnyomó rezsim miatt egy őrült kertész illegális botanikai kísérletek során antropomorf növényeket hoz létre, akiknek emberi kinézetük ellenére testük "fibrocelluláris struktúrából" áll. Mármint tényleg.

Ilyen körülmények között nevelkedik Morlock is, aki teljes kifejlettségében az addig otthonául szolgáló termőtalajt elhagyva, retorikai képességeit kamatoztatva azonnal a kormány látókörébe kerül, kék kezeslábasával és tejszínhabszerű hajával. Hősünket azon nyomban szerződtetik is, de Morlocknak született pacifistaként egyáltalán nem fekszik a rezsim kiszolgálása - szuperhősként (és közalkalmazottként) tehát semmit sem csinál, csak kollégái közt vonulva úgy néz ki, mint a vizes vb egyetemista korúvá fejlett kabalája, és közben olyanokon elmélkedik, hogy mennyire szereti a madarakat, mert ők szabadok - mint a madarak. Ne is menjünk ebbe bele inkább.

Igenám, de természetesen itt sem minden arany, ami fénylik - stresszhelyzetben ugyanis (bár felmerülhet a kérdés, hogy min recseg, mikor semmit sem csinál) Hulkhoz hasonlóan hősünk is átváltozik - csak a transzformáció eredménye Morlock esetében egy hatalmas, szupererős, kontrollálhatatlan... EMBEREVŐ NYÁLADZÓ SZOBANÖVÉNY, AKI MEGESZI A SAJÁT SZÖVETSÉGESEIT IS. 

via 

A Stresszkezelési Problémákkal Küszködő Erőszakos Fikuszember (SPKEF) összesen három kiadást ért csak meg - a harmadikban ugyanis újkeletű szövetségese Midnight Man (a Midnight Men formáció vezetője - erre aztán senki nem számított) felmérve Morlock lehetőségeit, inkább golyót repít a srác fibrocelluláris struktúrájába - aztán csapatával együtt magát is felrobbantja, "inkább halál, mint a szolgaság" alapon.

Ezek után sajnos nem tudom eldönteni, hogy Just N' Right vagy Morlock-e a nagyobb kedvencem.

Skateman
(Skateman #1, 1983. november)

A Vietnámból frissen hazatért harcművész, Billy Moon a harctéren átélt borzalmak feldolgozására egyetlen receptet talál jónak: a görkorcsolyaversenyeket.
Laikusként talán azt hihetnénk, hogy az esetleges seggre eséseken kívül a korizás semmiféle veszélyt nem jelenthet - és itt tévedünk nagyot. Billy ugyanis a terápiás gurulgatás közben magára haragítja a görkorcsolyamaffiát, akik ezért nagyon berágnak, és megölik Billy legjobb barátját, Jacket. Húha.
Ha ennyi feldolgozandó teher nem lenne elég, akkor nem kell aggódni, kapunk még - gyászoló hősünk újekeltű barátnőjét, a szőke és angyalian gyönyörű Angel-t ugyanis egy arra járó motorosbanda késeli halálra.

Az addigra már igen vaskos pszichológiai kórtörténettel rendelkező Billynek itt száll el az agya végérvényesen - ezért bosszúvágytól fűtve fehér forrónacit húz, szemét kendővel takarja el, és görkorcsolyára pattanva áll neki megbosszulni szerettei halálát - mi mással, mint azzal, hogy javarészt pofán rugdossa az ellenfelet görkoris lábaival. Valahonnan ismerős ez a formula.

Noha eredetileg Skateman hivatalosan elsősorban reklámcéllal jött létre (rejtély, hogy mit akartak vele eladni - talán Xanaxot?) a fehér forrónacin túl is tele van erősen megkérdőjelezhető elemekkel - az extrémen erőszakos világ és nyelvezet mellett hősünknek többek közt olyan remek ötletei támadnak, mint például gyermekkorú segítőtársát, Paco-t beküldeni az ellenség főhadiszállására egy táskányi éles kézigránáttal. Billy Moon kalandjai nem is tartanak sokáig - egyetlen kiadás után egy hatalmas robbanás véget is vet a történetnek. 

via 

U.S. 1
(U.S 1 #1, 1983. május) 

Ez a történet hivatalosan arra hivatott szolgálni, hogy egy gyűjthető kamionokat forgalmazó cég keresletének megágyazzon és felkeltse a gyerekek érdeklődését a majd megjelenő termékek iránt.
Nos, a játékokból végül semmi nem lett, de U.S. 1 története megmaradt - mitöbb, egy egész, abszurd módon szórakoztató és érdekes világ épült csak és kizárólag a kamionozás köré.

Hősünk Ulysess Solomon Archer, született zseni és sportember; ilyen képességek birtokában gyakorlatilag bármilyen állása lehetne, de számára csak egy karrierálom létezik - bátyjához, Jeffersonhoz hasonlóan az úton élni és kamionsofőrként elhelyezkedni.

Egy szép napon a két testvér gyanútlanul rója az utakat, mikor rájuk támad a titokzatos, természetfeletti erőkkel rendelkező Highwayman, akinek nem is olyan titkolt hobbija az, hogy sofőröket tegyen el láb alól.
Jefferson belehal a balesetbe; Ulysess azonban csodával határos módon túléli - sérült koponyájának nagyját ráadásul high-tech fémborítással pótolják, amellyel hősünk nem csak a rádióadást képes fogni, hanem hatalmas intelligenciájának köszönhetően addig turbózza eszközeit, míg képes lesz többek közt telepatikusan kommunikálni a kamionjával. 

via

Az immár hivatalosan is U.S. 1 néven futó hősünk eltökélt céljává válik, hogy megtalálja Highwayman-t és megbosszulja bátyját, valamint kollégáit - és mivel ebben a világban a kamionozás konkrétan a létezés alfája és omegája, a buliba beszállnak többek közt a földönkívüliek, egy Baron von Blimp nevű tag neonáci haverjaival, valamint Colonel Chicken, akinek parancsára hősünk nyers csirkedarabokat hajkurászik, mert az működteti az űrhajót.

via

Itt valóban mindenki ezerrel rá van feszülve a kamionozásra - egyesek annyira, hogy !SPOILER! képesek elmenni magához Luciferhez, hogy a legjobb kamionosok között maradhassanak. Igen, ez Jefferson, aki igazából Highwayman, aki valójában persze nem is halt meg, hanem Lucifer mágiája és a srác kétségbeesése egy vérszomjas kamionos démont hozott létre belőle. 

A meglehetősen érdekes történet végül az űrben - hol máshol - ér véget. Miután U.S. 1 megküzdött Highwaymannel, hősünk elhagyja a Földet; járgányából űrkamiont készít, hogy azzal róhassa a végtelent a csillagok közt. 

Na és akkor, az ígért ultimate, giga-mega szavazás:

 Felhasznált és tiszta szívből ajánlott irodalom:

Jon Morris - The League of Regrettable Superheroes