A novelty item kifejezés már önmagában elég széleskörű – egyszerre érthetünk alatta szuvenírt, különösebb gyakorlati funkciót nélkülöző mütyürt; a munkához egyáltalán nem kapcsolódó, de a figyelem elterelésére tökéletesen alkalmas irodai kiegészítőt, vicces ajándéktárgyakat – sőt, néha még ételeket is.
Az amerikai kultúra tele van ilyen elemekkel - például a már korábban bemutatott Kit-Cat Clock is egy novelty item – de ha a mi múltunkba könnyebben illeszthető, és ezáltal jobban megérthető példákat keresünk, akkor a Rubik-kocka, a Vetkőzős toll, a Kacsintós pénztárca, a Keljfeljancsi, a Bólogatós kutya, a plüss dobókocka és számtalan ezekhez hasonló tárgy felelne meg a fogalomnak. A mai posztban a „műfaj” tíz, széles körben ismert klasszikusát hoztam nektek, rövid történetükkel kiegészítve.

Chattery Teeth

A mai napig töretlen népszerűségnek örvendő Chattery Teeth (eredeti nevén Yakity-Yak Talking Teeth) egy felhúzható, fogsor alakú gyerekjáték, amely 1949-ben született meg, Eddie Goldfarb jóvoltából. 1950-ben kezdték el árusítani és pillanatok alatt hatalmas siker lett; a kor több bűvészének és komédiásának egyik legkedveltebb kiegészítőjévé nőtte ki magát.
A Chattery Teeth jelenleg is kapható még az ilyen tárgyakra szakosodott üzletekben, az eredetihez képest olykor némi változtatással – manapság megjelentek a piacon a lábbal és esetenként szemmel felszerelt változatok is; leginkább rajzfilmekben találkozhatunk vele.

via

Groucho glasses

A világ leghíresebb és legegyértelműbb „álruhája”, amit világszerte azonnal bárki felismer - és amiben egy kicsit mindenki úgy néz ki, mint Jim apja az Amerikai pite szériából. Kialakítását és ebből kifolyólag nevét is a híres komikus, Groucho Marx színpadi megjelenése után kapta, aki hatalmas festett álbajuszt, bozontosra pingált műszemöldököt és szarukeretes szemüveget viselt műsoraiban – ezen védjegyeket vegyítve született meg a Groucho-szemüveg. Az ikonikus okuláré az 1940-es évek eleje óta kapható; azóta a populáris kultúra számos szegmensében megjelent már.

via

Garden Gnome

A kerti törpéket számos kérdés övezi mind hátterüket, mind az első megalkotót tekintve. Egyes elméletek szerint Priaposz termékenységistenre hivatottak utalni, akinek kicsinyített másait gyümölcsösökben és szőlőskertekben helyezték el az ókori görögök (az mondjuk más kérdés, hogy ezek a szobrok javarészt a termékenységet szimbolizáló álló falloszok voltak; a kisebb hányad ettől még lehetett a csúcsos sapkás vigyorgó gnóm antik változata).
A kerti szobrok nagyjából a reneszánsz idején terjedhettek el Európában - az alkotások közt megtalálható többek közt a gobbi, azaz a törpe is – az 1700-as évek végétől már feljegyzésekben is szerepelnek, bár ekkor még nem a kertek díszeként, hanem házitörpeként. 
Ahogy már említettem, az első megalkotót sem tudjuk pontosan – Twigs Way a témáról írt könyve szerint 1841 körül a drezdai Baehr és Maresch lehetett az első, akik a mai értelemben vett kerti törpéket készíthették.     

via

Lava lamp

Egy napon a brit Edward Craven Walker érdeklődését egy különös, olaj és víz keverékét tartalmazó dísz keltette fel - a látvány akkora hatást gyakorolt rá, hogy kísérletezésbe kezdett, melynek eredményeképp évek munkájával, 1963-ban megszületett a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus csodája, a lávalámpa. A találmány kezdetben Astro néven került forgalomba, amelyet számtalan verzió követett, mint például Astro Lantern vagy Astro Nordic; kultstátuszát pedig olyan sorozatbeli megjelenések alapozták meg, mint a Doctor Who vagy a The Prisoner; második népszerűségi hulláma újult erővel a kilencvenes években támadt fel.

Lávalámpák a Doctor Who The Wheel in Space című epizódjában, 1968-ban (via)

Magic 8 Ball

A kínzó kérdésekre választ adó szerkezet alapötlete Albert C. Carter fejéből pattant ki; találmányát egy, a férfi látnok édesanyja által használt készülék inspirálta. Carter pár társával megalapította az Alabe Crafts Company-t, 1946-tól pedig az ötletnek akkor még henger alakú testet adó The Syco-Seer néven árulták a jövendőmondó segítőtársat egészen 1948-ig; utána külsejét megváltoztatva, az alapkoncepciót továbbra is megtartva egy irizáló kristálygömbbe ültették át.
Bár a termék maga nem volt nagy siker, a Brunswick Billiards érdeklődését mégis felkeltette, így 1950-ben megbízták a céget, hogy gyártsanak a nyolcas billiárdgolyó képében megjelenő verziót, ami végül beírta magát a történelembe.   

via

Plastic Flamingo

A jellegzetes műanyag flamingó kertidíszt 1957-ben alkotta meg Don Featherstone; a kitsch (vagy ha jobban tetszik, giccs) oltárára pedig az 1972-es Rózsaszín flamingók című film repítette végérvényesen. A valahol ikonikusnak számító madarak megalkotásáért 1996-ban még IgNobel-díjat is kapott szülőatyjuk, aki a műanyag flamingók mellett többek közt arról volt híres, hogy feleségével egymáshoz passzoló öltözékekben járt.

Don Featherstone a flamingók negyvenedik évfordulóján (via) 

Big Mouth Billy Bass

Az ember arcába éneklő, farkával csapkodó gumihal megszületése a kilencvenes évek végére tehető; számtalan filmben és sorozatban felbukkant már – emlékeim szerint anno még a magyar közönségnek is reklámozták a jó öreg TeleShop-on keresztül. A daloló tengerlakó többek közt olyan slágerek sajátos feldolgozásával kápráztatja el a nagyérdeműt, mint a Don’t Worry, Be Happy vagy a Take Me to the River.  
A korábbi verziók mozgásérzékelővel voltak ellátva, így egy óvatlan mozdulat hatására is aktiválódhatott a szerkezet – gondolom a későbbiekben elhelyezett nyomógomb elsődleges célja a népi idegrendszer kímélésének érdekében valósult meg.

Propeller Beanie

Az amerikai filmekből leginkább a piros-kék-zöld-sárga verziójú hülyegyereksapkaként ismerhetjük; a propellerhead kifejezés pedig leginkább technofil, elsősorban komoly számítógépes érdeklődésű embert takar.
Az első propelleres sapkát az akkor még középiskolás Ray Faraday Nelson alkotta meg 1947-ben, ami pillanatok alatt hatalmasat ütött sci-fi körökben, egyfajta megkülönböztető jelzésként szolgálva - amelyhez hozzájárultak a Nelson által rajzolt, különböző sci-fi fanzine-okban megjelenő, propelleres sapkát viselő rajongókról készült rajzok is. A fejfedők később szélesebb körű népszerűségre tettek szert, elsősorban a Time for Beany című tévéműsornak köszönhetően; Nelson találmánya futótűzként terjedve hódított, noha ő maga soha egy centet sem kapott az ötlete alapján gyártott sapkák után.

Propeller beanie reklámok a The Billboard 1958 június ötödikei számából (via)

Slinky

1943-ban találta fel Richard T. James tengerészeti mérnök, majd 1945 novemberében mutatták be az új játékot philadelphiai Gimbels áruházban, ahol akkora sikert aratott, hogy az összes készleten lévő darab másfél óra alatt elkelt.
A fogadtatáson felbuzdulva James és felesége, Betty megalapították a James Industries-t, majd további, a Slinky-t alapul használó játékok gyártásba kezdtek, mint a Slinky Dog (ilyen kutya a Toy Story Slinky-je is) vagy a Suzie, the Slinky Worm. Az általunk is ismert, szivárványszínű, műanyag verzió az 1970-es évek óta kapható.

via

X-Ray Specs

A tárgyakon, ruhákon, mitöbb az emberi testen átlátó „röntgenszemüveg” ötlete Harold von Braunhut nevéhez fűződik, aki egy korábbi találmány továbbfejlesztéseként alkotta meg az X-Ray Specs néven híressé váló filléres – és minden bizonnyal rengeteg gyereknek csalódást okozó, az ígéretek ellenére minden illúzióteremtést nélkülöző – papírszemüvegét.

via