A Csengetett, Mylord? gyerekkorom óta az egyik kedvenc sorozatom - némi túlzással azt is mondhatnám, hogy imádom, amióta az eszemet tudom; mert ugyan gyerekként vajmi keveset érthettem belőle, felnőttként is többször végignéztem már, és még mindig háza van a szívemben.
Eredetileg egy teljesen más…
A kilencvenes évek rajzfilmei felnőtt fejjel visszanézve olykor meglepően ijesztőnek tudnak bizonyulni egy-egy nosztagikus pillanat során - az alábbiakban öt, számomra maradandó élményt osztok most meg veletek.
Ha a gasztronómiával való kapcsolatom szeretném jellemezni, akkor talán elég annyit mondanom, hogy eddigi 25 évem során a folyamatosan bővülő bögrekollekciómon és pár müzlistálon kívül az égvilágon nem vettem semmi konyhával kapcsolatos dolgot - de még egy fia, hirtelen fellángolásból jó ötletnek…
Épp vasárnap délelőtti Facebook-chillem töltöttem, mikor szembe jött velem ez a poszt:
via
Ha most ez a képet nézed és ötleted sincs, hogy mit kellene látnod, akkor segítek – a dobozon lévő felirat büszkén hirdeti, hogy a bombázó „an ACME Product”, azaz az ACME gyártotta. Így esetleg dereng már…
Korábban a Super Sentai kapcsán volt már szó a Toei és a Marvel megállapodásáról – a mai posztban ezen kollaboráció egyik eredményéről mesélek kicsit részletesebben.
Ha hozzám hasonlóan a kilencvenes években voltál gyerek, akkor nagy valószínűséggel szabadidőd egy részében te is a Nickelodeon műsorain függtél – a másikban pedig annak ellenére nézted az akkor még kizárólag angol nyelven futó Cartoon Network rajzfilmjeit, hogy egy szót sem értettél belőlük.
Bár…
A Mighty Morphin Power Rangers hatalmas kedvencem volt a kilencvenes években; a mai napig az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem, amit azóta sem tudott az idő felülírni.
Az eredetén sosem gondolkodtam; tökéletesen meg voltam róla győződve, hogy egy igen sikeres amerikai kreálmányról van szó és…