Ha a gasztronómiával való kapcsolatom szeretném jellemezni, akkor talán elég annyit mondanom, hogy eddigi 25 évem során a folyamatosan bővülő bögrekollekciómon és pár müzlistálon kívül az égvilágon nem vettem semmi konyhával kapcsolatos dolgot - de még egy fia, hirtelen fellángolásból jó ötletnek tartott Stahl Judit magazint sem.

Nekem könnyű dolgom van itt, 2017-ben - a jó hír ugyanis számomra az, hogy bár nyilvánvalóan nem én vagyok a történelem során az első, és bőven nem az utolsó nő, aki nem érdeklődik különösen a főzés iránt - rám jóval kevesebben néznek sandán, mint mondjuk tették volna azt 1950-ben. 

Noha ebben az időszakban egyérteműen a férfiak álltak a kulináris hierarchia csúcsán - ők tündököltek a legnagyobb éttermek szakácsaiként és a magaskonyha megkérdőjelezhetetlen szakértőiként - az otthonok tűzhelyeinél továbbra is a legkülönbözőbb nők álltak - remek háziasszonyok, friss házasok; lelkes vagy épp kevésbé lelkes amatőrök, akiknek számtalan kérdése volt; tanácsra, megerősítésre és bombabiztos praktikákra vágytak, anélkül, hogy bárki bántotta volna őket a kérdéseikért vagy pusztán azért, mert nők. Olyasvalakire volt szükségük, mint Betty Crocker.

Kulturális ikon, az amerikai háziasszonyok bizalmas barátnője; a későbbiekben szakácskönyvek ihletője, a (mai napig kapható!) dobozos cukormázak és a különböző süteményporok koronázatlan királynője - jól hangzik, ugye? Betty a negyvenes-ötvenes években élte virágkorát; akkoriban nem nagyon találkozhatott az ember olyan nővel, aki ne ismerte volna jól a nevét, az arcát és a hangját - pedig valójában sosem létezett.

Betty Crocker születése

A Washburn Crosby (a mai General Mills) 1921-ben játékot hirdetett a Gold Medal liszt értékesítési kampányuk részeként: a vásárlóknak puzzle darabokat kellett összegyűjteniük, a kész képet pedig visszaküldeniük, hogy megkaphassák a díjként járó liszteszsák alakú tűpárnát.  
A játéknak óriási sikere volt: több, mint 30.000 megfejtés érkezett, rengeteg, a sütéssel kapcsolatos kérdésekkel teli levéllel egyetemben. 

A kérdéseket a cég szakértői válaszolták meg, amelyeket az eredeti elképzelés szerint az értékesítési osztály vezetője, Samuel Gale szignált volna - ezt végül hamar elvetették, mert Gale úgy gondolta, hogy a nők sokkal szívesebben fogadnak el tanácsot egy azonos nemű személytől - és mivel jól látta, hogy ő maga üzletemberként amúgy sem számítana a leghitelesebb tanácsadónak a sütés témakörében, ezért némi gondolkodás után úgy döntöttek, hogy inkább kreálnak egy női szószólót, aki egyszemélyben képviseli a szakértelmet.

A Betty keresztnevet kellemes és barátságos hangzása miatt, a Crocker vezetéknevet pedig az akkoriban nemrég nyugdíjba vonult William G. Crocker igazgató után választották; a híres, mai napig (kisebb változtatásokkal) használt aláírást pedig úgy alkották meg, hogy a női dolgozókat megkérték: írják le a Betty Crocker nevet - a legjobbnak ítélt alkotást  - Florence Lindebergét - aztán ünnepélyesen a sosemvolt nő kézjegyévé nyilvánították.

A névhez tartozó személyiség

Betty Crocker sikere javarészt az 1924-ben a céghez került Marjorie Child Hustednek köszönhető; a Washburn Crosby ebben az időszakban indította útjára a sütőiskoláit, amelyekben magasan képzett nők segítettek elsajátítani a sütemények elkészítésének csínját-bínját - természetesen Gold Medal lisztet használva alapanyagul. Az egyik ilyen iskolában tanított Marjorie Child Husted is, aki az elkövetkezendő egy évben akkora sikert ért el az oktatáson keresztül, hogy a cég Minneapolisba hívta és megtette a háztartással foglalkozó részlegük vezetőjének. 
 

Az ő irányítása alatt lett Betty Crocker egyszerű aláírásból egy megbízható barátnő. Mindamellett, hogy Husted személyesen figyelte meg a nők sütési szokásait és mindennapi hibáit - bombabiztossá téve ezzel a Betty Crocker recepteket, hogy még a legügyetlenebb vásárlók próbálkozásait is siker koronázza - az elkövetkezendő évtizedekben ő épített birodalmat Betty köré. 

 via

Betty hangot kap - és egy rádióműsort

A Washburn Crosby szert tett egy saját rádióállomásra, melyet a cég kezdőbetűi alapján WCCO-nak neveztek el; hírnevét pedig az alapozta meg, hogy náluk volt először hallható olyan rádióreklám - a Wheaties müzlié, a She's a Jazz Baby dallamára - amiben énekeltek.

1924-ben elindították a Betty Crocker Cooking School of the Air műsorukat, ami azonnal hatalmas siker lett. A résztvevők recepteket kaptak, amelyeket el kellett készíteniük és leírniuk az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat; ezeket aztán vissza kellett küldeniük Bettynek - aki pedig az egész kurzust teljesítette, az részt vehetett a WCCO stúdiójában tartott diplomaosztó ceremónián, ami nevéhez híven valóban egy oklevél ünnepélyes átadásával is járt.

Mivel a WCCO csak korlátozott eléréssel rendelkezett, a cég a nagy sikerre való tekintettel az Államok különböző pontjain Betty Crockereket "képzett ki", akik az egyes régiókban Amerika kedvenc háziasszonyának hangját adták - noha a Washburn Crosby szerette volna, ha mindenkihez ugyanaz a Betty jut el, erre egészen 1936-ig várniuk kellett; ekkor vált ugyanis végre lehetségessé az országos lefedettség.

A valódi áttörést egyértelműen a rádió hozta el - az, hogy Betty Crocker megszólalt, olyan töltetet adott a személyének, amelyet a nyomtatott reklámok képtelenek voltak biztosítani. Az epizódok forgatókönyvét minden esetben Marjorie Child Husted írta; kvízeket, kis jeleneteket és hollywoodi sztárokkal készített interjúkat szőtt a műsorba, amik elképesztően népszerűvé tették az adást.
Az 1930-as évek során Betty sikere folyamatosan nőtt, míg végül hatalmasra duzzadt; a felmérések szerint a negyvenes évek elején már tízből kilenc háziasszony ismerte a nevét, 1945-re pedig Amerika második legismertebb nője lett, a First Lady, Eleanor Roosevelt után.

Az első Betty Crocker portrét Neysa McMein készítette 1936-ban - a kép megalkotásánál a háztartási részleg női dolgozóinak vonásait felhasználva született arc a név és a hang mellé
via

A háború beköszöntével újabb hallgatókat sikerült meghódítania - a War Food Administration megbízásából a General Mills műsort csinált Betty Crocker főszereplésével, ami az Our Nation's Rations nevet kapta, és azt a célt szolgálta, hogy a megszorítások idején is használható és változatos receptötletekkel szolgáljanak a háziasszonyok számára rendelkezésére álló élelmiszerekből; a Betty Crocker Home Legion pedig a nők háborús sikerekhez való hozzájárulását méltatta és mutatta be.

Betty a tévében

Az 1940-es évek végére a rádió kezdte elveszíteni korábbi kiváltságos helyzetét; a reklámozók a tévé népszerűségének növekedésével egyre inkább kezdtek áttelepülni az új médium felületeire. 
1949-ben a General Mills televíziós reklámjai a The Lone Ranger sorozat adásideje alatt tűntek fel először. Az akkori elképzelés szerint a cég további műsorokat szponzorált volna; a tervet azonban a kiaknázható lehetőségek száma miatt viszonylag gyorsan megváltoztatták: mivel a háztartásbeli nők remek piacot jelentettek egy napközben futó műsor számára, ezért inkább - a korábbi sikereket meglovagolva - képernyőre vitték a főzés First Ladyjét.

Noha a Bettyt megformáló Adelaide Hawley maga nem volt egy konyhatündér, mégis tökéletes volt a szerepre. 1937 és 1950 között önálló rádióműsora volt, az Adelaide Hawley Program, mely elsősorban a háziasszonyokat célozta meg; továbbá megvolt a kellő mértékű televíziós tapasztalata is, ugyanis a műsorvezetés mellett egy ideig ő alakította a Procter&Gamble Ann Bradley nevű karakterét.

A The Betty Crocker Show 1950 őszén debütált a televiziók képernyőjén - és hatalmas bukás lett. Nem tudni, hogy pontosan miért - talán azért, mert a nézők Bettyt magát sosem látták főzni. A műsor nem csak az ételek elkészítéséről szólt, hanem szóba került a hazafiasság, a vallás, a család és Amerika is; Betty Crocker tévés megjelenése pedig rövidesen elhozta a kiábrándulást a karakter valódi szerepét illetően - a megbízható barátnőről derengeni kezdett, hogy nem más, csak egy reklámeszköz.

A tévét illetően legalábbis mindenképpen - a műsort próbálták más struktúrával életképesebbé tenni, de az sem bizonyult sikeresnek. Ennek ellenére Betty továbbra is népszerű volt a rádióban, és a későbbiekben is ezrével érkeztek hozzá a levelek, míg szakácskönyveit rekordidő alatt kapkodták el az üzletek polcairól - a tévében mégis be kellett érnie pusztán a reklámokban való felbukkanással.

      Az "I guarantee a perfect cake, every time you bake- cake after cake after cake" tételmondatot a későbbi Betty Crocker reklámok fogják híressé tenni  

1950-ben Marjorie Child Husted visszavonult a General Millstől, Betty neve pedig szép lassan összekapcsolódott az instant ételekkel és süteményporokkal; a mai napig használt, és már a Betty Crocker termékek védjegyévé vált piros kanál 1954 óta kerül a csomagolásokra. Bár a hatvanas évek közepére Betty alakja szépen lassan eltűnt a rádióból és a tévéből, öröksége továbbra is töretlen.

Felhasznált, és tiszta szívből ajánlott irodalom:

Laura Shapiro - Something from the Oven 
Rövid Betty Crocker összefoglaló angolul - itt laknak a felhasznált képek is