A világok harcáról először gyerekként hallottam egy kirándulás alkalmával – nagyjából tíz éves lehettem és a kocsi hátsó ülésén izgatottan szívtam magamba a történetet a marsbeliek támadásáról, valamint a később pánikot okozó rádiójátékról. Addigra már bőven túl voltam a Függetlenség napján és a film által vázolt „mindegy mi jön, az amerikaiak úgyis megoldják” című, számomra rettentően unalmas és teljességgel hihetetlen tézisén; éppen ezért nyűgözött le A világok harcában az ember szervezete számára megszokott, ám az idegeneket végül leigázó baktériumokkal operáló végkifejlet. A legendás rádiójáték és körülményei a mai napig nem merültek feledésbe - a bemutató évfordulójának alkalmából felelevenítjük azt a 78 évvel ezelőtti vasárnapot, amikor marslakók támadták meg Amerikát.

via

1938. október 30-án a CBS rádióadó stúdiója megtelt a Mercury Theatre színészeivel – nem volt ebben semmi szokatlan, hiszen csak a szokásos The Mercury Theatre on the Air (eredeti nevén First Person Singular) rádióműsor újabb epizódjára készültek. A széria 1938. július 11-én indult, melynek keretein belül heti egy órában élő adásban dolgoztak fel irodalmi klasszikusokat rádiójátékként.
A társulat vezetője és egyben alapítója a kivételesen tehetséges Orson Welles volt, akinek fiatal kora ellenére már mind a színészi, mind a rendezői és forgatókönyvírói képességei bizonyítást nyertek – nem csoda hát, hogy az 1937-ben alapított formáció egy év múlva már a CBS rádióadóval szerződött.

Azon a vasárnapon, Halloween alkalmából H.G. Wells Világok harca című műve volt terítéken, melyet az eredeti alapján az a Howard Koch dolgozott át, aki később a Casablanca forgatókönyvének társszerzőjeként Oscar-díjat kapott. Koch ötlete alapján változott meg a helyszín Angliáról az Egyesült Államokra és az időpont 1939-re; ő találta ki továbbá, hogy az elbeszélést szakítsák meg a valósághűnek szánt híradások – Grovers Millt pedig egyszerűen úgy választotta ki, hogy ceruzájával rábökött New Jersey térképére.

Nyolc órakor kezdetét vette a műsor; a bemondó annak rendje és módja szerint felkonferálta Welles társulatát és a Világok harca című előadásukat.  
Az ezek után következő eseményeknek számos magyarázata született – abban a legtöbben egyetértenek, hogy a félreértés fő oka elsősorban a rivális NBC adón futó, az akkoriban igen népszerű Edgar Bergen hasbeszélő által vezetett Chase and Sanborn Hour műsora volt, ami belelógott Welles előadásának kezdetébe; így történhetett, hogy a hallgatók jelentős része lemaradt a rádiójáték elejéről és később csatlakozva a már javában zajló események sűrűjében találta magát.

via

Bár a tömegpánikot azóta már többször cáfolták – legalábbis a szívrohamot, az idegösszeroppanásokat,  az öngyilkosságokat és a rettegéstől való ablakon kiugrálásokat mindenképpen - az ijedelem és az izgalom érthető volt A világok harcát hallgatók körében; Welles társulata ugyanis még mai füllel is profi módon felépített, élethű előadással kápráztatta el a közönséget, a kiváló színészi játék mellett gondosan kiválasztott és felhasznált hanghatásokkal.

Noha a hallgatóság az előzmények ismerete nélkül is a történet számos pontján rájöhetett volna, hogy csupán fikciót hall (a műsor talán egyik legszembetűnőbb momentuma „a fényes, Marsról érkezett tárgy becsapódása” nyolc óra ötven perckor – mindez nyolc óra húszkor „közölve”) valószínűleg nagyobb volt annál a megdöbbenés, mintsem hogy a racionális gondolkodás vegye át a szerepet. Az adást négyszer szakították meg, hogy tudassák a közönséggel: egy rádiójátékot hallanak csupán, s maga Orson Welles is elmondta ugyanezeket az előadás végén.

Október utolsó vasárnapjának éjjelén égtek a vonalak – ezrek akarták megtudni, hogy a rádióban hallottak megfelelnek-e a valóságnak; a telefonálók közt akadtak többek közt a sebesültek számára vért felajánlók, a meglehetősen élethűre sikeredett előadás miatt háborgók vagy épp gratulálni vágyók. Későbbi értekezések szerint valóban akadtak olyanok, akik tartva az idegenektől elhagyták a házukat – noha nem tömegesen - sőt Grovers Mill lakóinak egy kis csoportja puskákkal felszerelkezve támadt a „marsi hadigépezetté” avanzsált városi víztoronyra.

Mindenre kész idős lakos Grovers Millben

Orson Welles nyaka körül szorult a hurok – az előadás végére a CBS felháborodott vezérkara mellett a rendőrség is megérkezett, akik lefoglalták a műsorról készült felvételeket és felelősségre vonták a művészeket – elsősorban Wellest. A rádióadó bocsánatot kért és a narrátor-főszereplő-rendező kulcsember karriere végének teljes tudatában ígérte meg bűnbánóan, hogy soha többé nem tesz ilyet.
Welles azonban szerencséjére a következő héten már fel is lélegezhetett, hiszen a dolgok nem várt módon remekül alakultak - mindamellett, hogy rendőrségi ügyét lezárták mindennemű retorzió nélkül, a kor publicistái elkezdték a rádiójáték hatásait egy teljesen más színben látni a média társadalomra gyakorolt hatásának tükrében – sőt, még felkérést is kapott a híres Campbell gyártól, akik leveseiket műsorában kívánták reklámozni; szó sem volt hát a karrier végéről.  

   Orson Welles újságírók körében

Mint arra azóta már rengetegen rávilágítottak, a rádiójátékot övező botrányt a nyomtatott sajtó fújta fel – remek alkalomként szolgált ugyanis az akkoriban még viszonylag új médiumnak számító rádió ellen fellépni, ami a Great Depression ideje alatt jelentős károkat okozott az újságoknak a hirdetők elszipolyozásával. Azzal, hogy a fiatal médiumot felelőtlennek és megbízhatatlannak állították be, versenyelőnyre kívántak szert tenni az újonccal szemben – közben pedig egy évtizedeken átívelő legendát teremtettek meg az éjszakáról, amikor marslakók támadták meg Amerikát.

via

Végezetül, ha kedvet kaptál ezen a borongós vasárnapon A világok harcához:

H.G. Wells kisregénye és a rádiójáték magyar nyelvű szövegkönyve itt
Az eredeti rádióközvetítés pedig itt