A mai bejegyzésben három, a magyar közönség számára legismertebb gyorsétteremláncok kabalatörténeti áttekintésével fogunk foglalkozni. Ha érdekel, hogy ki, hol, mikor, miért, most választ kaphatsz a kérdéseidre.

Burger King

Ha hozzám hasonlóan te is azonnal rávágtad, hogy a Burger Kingnek nincs is kabalája, akkor bizony mindketten tévedtünk!

Mentségünkre legyen mondva, hogy mire 1991-ben hozzánk is eljutott a franchise első hazai étterme az Oktogonra, addigra már a ma is használatos logó egyik korábbi verziójára tértek át, mind a belső tér kialakításában, mind a márkázott kiegészítők (fenszin: brandingelt anyagok, azaz ebben az esetben a papírzacskók és poharak) tekintetében. 

via

Az étteremlánc mondjuk nem vitte túlzásba a kabalaválasztást - a Burger King kabalája ugyanis maga Burger King. Ez most szóismétlésnek számít?

1954-ben, az étterem nyitásánál urunk és parancsolónk még egy egyszerű király volt - az első, királyságát érintő változtatás 1957-ben történt, mikor áttette székhelyét a "Burger King Home of the Whopper" feliratra, új címert adva ezzel a birodalomnak.
1960-ban aztán Hamburgerkirályunk hamburgertrónnal bővült, (barbiemama, barbiesuliba hordja barbiefiát, hol barbietanárok tanítják a barbiológiát), jogarként pedig egy üdítős poharat kapott, hogy rangját megillető teljes pompában várhassa az étterembe látogatókat egészen 1969-ig, mikor véglegesen eltűnt a színről - már ami a logót illeti.

via

A hetvenes évek elején a királyság élére a dinasztiában mindenki által kissé furának ítélt, a birodalmi betűzőversenyeken sajnálatos módon mindig utolsó helyen végző, leginkább animációval készült reklámokban megjelenő Kurger Bing kuzin került, akit az évtized végére a Tudor-kori királyi divatot követő Marvelous Magical Burger King váltott.

Királyunk már a hetvenes években is kissé furcsa volt (kedvtelve dalolgatott például mágikus módon meghámozott krumplikról, miközben sajtburgerek énekeltek a háttérben), de az alattvalók ekkor még gyerekbarátnak ítélték meg.

via YouTube

Az évek azonban teltek, és az uralkodó elmeállapotán egyre inkább kezdett látszódni, hogy a vérvonal tisztaságának megőrzése érdekében anyu és apu között több volt puszta testvéri szeretetnél: hősünk az udvari aranytartalék egy részét beolvasztatva meglepően sok bling-blinget aggatott magára, és feltehetően felfedezte a botoxot - más magyarázatot ugyanis nem látok arra a teljesen merev és mozdulatlan maszkra, amivé az arca változott.

Ez az átalakulás azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy folytassa uralkodás címen elkezdett korábbi áldásos tevékenységét, hogy aztán random helyszíneken és időpontokban felbukkanva ráhozza a frászt a potenciális fogyasztókra hamburgerekkel kínálva őket, pénzt csempészve a zsebükbe vagy közös rap videoklipet forgatva Cheetos Chesterrel (azt hiszem, magyarul így hívjuk őt).   

Ami engem illet, baromi jókat nevettem a reklámokon, bár az internetes oldalak többsége Fluimucil Ábellel egyenértékű szellemi kútmérgezésnek fogja fel uralkodását  - lehet, hogy az időről-időre bennem is feltámadó vágy egy szaloncukor kék/Mardekár utódja zöld/professzionális fodrásztermékekkel kezelt, frissen festett répavörös műszőrméből készült stricibunda iránt tesz fogékonnyá a király hülyeségeire? 

Itt egy montázs, hogy saját szemetekkel is láthassátok az udvari hétköznapokat:

Kentucky Fried Chicken

A magyar közönség által egy időben kedvelt teória szerint Vágó István/eltitkolt ikertestvére (személy szerint egy Két Lotti vagy egy Vasálarcos típusú történetszálat is el tudok képzelni) Colonel Harland Sanders nem csak a KFC kabalája, hanem alapítója is, ebből kifolyólag pedig a történetük is ugyanaz.

Édesapja korai halála miatt hamar oroszlánrészt kellett vállalnia a családi mindennapokban - legidősebb testvér lévén a több állásban is dolgozó édesanyja egyedüli kenyérkeresőként rá bízta a két fiatalabb testvére ellátását, és a főzést is. Hét éves korára már tökéletesen készítette el a helyi fogásokat.

A szakácskodáshoz azonban felnőtt fejjel tért csak vissza, mikor egy Kentucky állambeli benzinkúton a saját étkezőasztalát használva, egy kis helyiségben mindenféle földi jót (igen, sült csirkét is) kezdett kínálni az arra járóknak, amiben végre meglátta az üzleti potenciált. Képezni kezdte hát magát, és a receptjeit tökéletesítve 1930-ban megnyitotta a saját éttermét és panzióját Sanders Court and Cafe néven.

A kentucky panír receptjét 1940-ben fejleszti tökélyre, amivel aztán szerte az államokban "házalni" kezd - éttermeket, azaz potenciális franchise partnereket keres fel, akiknek aztán a konyhájába bekéredzkedve, a saját receptje alapján csirkét készít - az így eladott termékek darabja után pedig négy cent jutalékot kér.

via

Ez a módszer mai szemmel elég lassúnak és több ponton is megbízhatatlannak tűnik - a jutalékfizetésre vonatkozó ígéretek ráadásul szóban hangzanak el - és  bár több nélkülözéssel teli évet is von maga után, 1964-re már több mint 600 éttermet számlál a franchise.

Bár 1964-ben eladta a részesedését, a Kentucky Fried Chicken étteremlánc szóvivője és egyben kabalája lett. A colonel, azaz az ezredes Sanders esetében nem katonai rangot, hanem egy Kentucky állam által adományozható címet jelent. A kinevezés után az immár önmagát hivatalosan csak és kizárólag Colonel Sandersként értelmező hősünk a címéhez kecskeszakállat növeszt, zsinóros nyakkendőt, és fekete császárkabátot vesz - később ezt váltja a ma már ikonikus fehér öltöny, amivel az Ezredes végül bevonult a történelembe. 

McDonald's

Ronald McDonaldot még az is ismeri, aki egyébként életében egy falat gyorséttermi kaját sem evett - a sárga kezeslábast viselő bohócról - vagy úgy általában a bohócok többségéről - nagy valószínűséggel sokaknak a McDonald's jut eszébe, bár nem volt ez mindig így: számunkra ma már meglepő módon ugyanis nem Ronald McDonald az étterem eredeti kabalája.

Arról beszéltünk már korábban, hogy a McDonald's eredetileg egy széles választékkal rendelkező barbeque étteremként jött létre. A koncepció hivatalosan drive-in volt, ami a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy a vendégeknek ugyanúgy a személyzet vitte ki az ételt, csak ez végül az autójukban került elfogyasztásra - ezt módosították a McDonald-fivérek 1948-ban, mikor áttértek a ma már alapnak számító hamburgerre, és létrehozták a Speedee Service System-et, amit kivétel nélkül mintaként fognak használni a később a világ minden táján nyíló gyorséttermek.

via

Az új koncepció lényege nagyon egyszerű volt: továbbra is autós vendéglátóhelyként működtek, de ezúttal a vendégek önkiszolgáló módon már saját maguk sétáltak az ablakhoz az elkészült rendelésükért. A kínálatot is jelentősen szűkítették; a mai menükhöz hasonlóan hamburgert, burgonyachipset és üdítőket lehetett kapni, ami 1949-ben kibővült a sült krumplival és a shake-ekkel. Az új formulának köszönhetően a McDonald's tényleg gyorsétteremmé vált, és ezen kuriózumot meglovagolván választott magának kabalát is.

Speedee egy aprócska, hamburgerarcú, szakácsegyenruhás teremtény volt, (stipstop, ha egyszer gyerekkönyvet írok, témától függetlenül ezzel a mondattal fogom kezdeni) aki mi mást, mint a gyorsaságot hivatott reprezentálni.

via

Általában a parkolóban elhelyezett hatalmas táblán találkozhattak a vásárlók Speedee alakjával, aki olykor vagy egy táblát tartott a kezében "I'm here" felirattal vagy csak az étteremre mutatott jókedvűen; néhány neonreklám pedig futás közben ábrázolta a fürge kis kabalát, akinek lételeme volt a minél gyorsabb kiszolgálás.

via

Nagyjából azzal egyidőben, hogy Ray Kroc lobbizásának hála franchise lett a McDonald's-ból, 1962-ben Speedee helyére megérkezett a ma már mindannyiunk által ismert Ronald McDonald, kinek gyors sikeréről szerintem elég jó szemléltető példa az, hogy Stephen King Pennywise leírásánál is azt írja, hogy ha Georgie néhány évvel előre utazhatott volna az időben, akkor a bohócot már minden bizonnyal nem Bozohoz, hanem Ronald McDonaldhoz hasonlította volna - a történet ezen szakaszában 1957-et írunk, és ha szegény Georgie megérte volna a tizenegyedik életévét (vagy valami csoda folytán összejön az időutazás), minden bizonnyal így is tett volna.

Többre vagy kíváncsi? Hasonló tartalmakért látogass el a blog Facebook-oldalára!